Ismét egy olyan gyűjtésem képeit hoztam, amelyek egy ideje gyűlnek abban a bizonyos mappában...
Azt gondolom, hogy nincs is szükség mélyreható elemzésekre. A posztom tulajdonképpen csak arra kíván rámutatni, hogy mennyi lehetőség kínálkozik egy hálószoba központi helyének a kialakítására.
Sok esetben pedig még hatalmas pénzösszegekre és óriási kézügyességre sincs szükség, csak egy szép odaillő keretbe foglalt látványos tapétára, egy karakteres színre festett falra vagy egy régi ajtóra.
De nem szabad megfeledkezni a funkcionalitásról sem. Ha szeretünk ágyban olvasni akkor fontos, hogy a támla kényelmes is legyen, ezenkívül pedig egy éjjeli asztalka/polc sem hiányozhat!
Ha pedig rusztikus hatásra törekszünk és régi deszkákból szeretnénk fejtámlát készíteni, mint a 8. és 12. képeken, akkor ügyeljünk arra, hogy alaposan lecsiszolt legyen!
Fotók:
innen,
innen,
innen,
innen,
innen,
innen,
Az utóbbi időben többször is találkoztam lakberendezés vagy életmód témájú blogokon a makramé technikával készült használati,- és dísztárgyakkal.
Ez a csomózási technika egészen az időszámítás előtti időkre vezethető vissza. Az asszíroktól a mór népek hozták Európába. Az 1960-as években vált népszerűvé és elterjedt iparművészetté ez a kézimunka típus Európában és Amerikában. Többnyire pamutfonalból, kenderből, jutából és szintetikus fonalból készítik.
A design több területén is egy ideje megfigyelhetjük azt, ahogy a tervezők visszanyúlnak valamely ősi népi motívumhoz vagy előállítási eljáráshoz. Ezzel a csomózási technikával ma már ékszereket, táskákat, lámpákat, lakberendezési dekorelemeket is készítenek.
Nagymamáimnak is volt többféle típusú függő cseréptartójuk, nem is tetszettek igazán soha. Még ma is vannak kétségeim.... Bizonyára nagyban befolyásolnak a gyerekkori emlékeim.
Talán át kellene értékelnem az előítéleteimet!?
via
